Annak ellenére, hogy községünk területén nem folytak hivatalos ásatások, a talaj felsőbb rétegeiből amatőr kutatások eredményeképp előkerült régészeti felfedezések, az őskorból származó használati eszközök egyértelműen bizonyítják, hogy településünk, valamint a szomszédos falvak területei is, ahol szintén kerültek elő régészeti leletek, már a kőkorszakban is lakott területek voltak.

A Kisújfalu határában található homokbányában 2004-től rendszeresen folynak őslénytani kutatások Mgr. Vlačiky Martin, Ph.D. és Mgr. Zervanová Júlia vezetése alatt. A terepkutatás évente, rendszerint augusztus elején több napon keresztül folyik. Az ásatás résztvevői nem csak tudományos intézmények és múzeumok (PriF UK, ŠFÚDS, SAV, SNM) munkatársai, hanem lelkes amatőr kutatók is részt vesznek eme érdekes munkában.

Kisújfalu Közép-Európában egyike, Szlovákián belül pedig a legjelentősebb lelőhelyének számít a pliocén és pleistocén kor közti átmeneti időszakból szármázó (i.e. cca 2,6 mil.év) földtani képződményeknek, ahol ez az időszak szemmel látható az elénk táruló rétegek, üledékek vizsgálásával. A kor jellemzője az éghajlat változása; meleg, nedves, trópikus éghajlatból hűvösebbé és szárazabbá vált. Ezt igazolják a fauna megkövesedett maradványai a lerakódott folyókaviccsal kevert homokos üledék-rétegben. Az akkor élő emlősök még az őserdei környezetben való élethez szoktak (az utolsó masztodonok), a későbbiekben pedig az emlősök alkalmazkodtak a mindinkább sztyeppés területen való léthez (első mamutok).

A rendszeres kutatások eredményeképp az utóbbi években nemcsak nagyobb mennyiségű, átlagosnak mondható megkövesedett emlősmaradvány került elő, hanem különleges és ritka darabok is. Olyan taxonok is azonosításra kerültek, melyek előfordulása Szlovákiában eddig nem volt ismeretes. Ezenkívül homokbányánkban találtak olyan megkövesedett maradványokat, melyek különböző orrszarvú-fajok, szarvasfélék csontozatából, hódot, valamint ló- és vaddisznó-szerű állatok csontjait, fogazatát. Az eddig talán legértékesebb lelet egy, a Paradolichopithecus családba tartozó főemlős – majom foga.

Őslénytani szempontból községünk területe és környéke az őskorban folyó által létrehozott, fluviális jellegű. Az üledékesedés egy nagyobb folyó által összehordott rétegekből keletkezet. A folyó valószínűleg többször változtatott medret és több, kisebb ága is lehetett, mindez megállapítható a feltárt üledékrétegekből. Feltételezhető, hogy a sebes sodrású folyó hozta magával a megannyi emlős tetemét és áradásokkor azok az üledékben ragadva maradtak fenn. Ez a folyó lehetett az Ős-Garam, Ős-Zsitva de akár az Ős-Nyitra is, bár ez tudományosan egyenlőre nincs alátámasztva. Remélhetőleg további geológiai feltárások során ez a kérdés is megválaszolásra kerül.

Több információ a községünkben folyó feltárásokról a következő weboldalon található:

http://geosvet.paleoklub.sk/2013/09/paleontologicky-vyskum-nova-vieska-2013.html
http://www.paleolocalities.com/index.php/lokalita/show/39