Tartalom

Faluház és Gulyás Lajos emlékszoba


Faluház

A Faluház története a 2000-es évre nyúlik vissza. Ekkor az Érsekújvári Honismereti múzeum szakmai felügyelete alatt diákok gyűjtést szerveztek a községben a régi tárgyi értékek megmentése érdekében. Gudman Ilona egy hétig irányította a lelkes kis csapatot, akik a gyűjtésről megnófelvételeket is készítettek, sőt a feltérképezett tárgyi értékek mellett jelentős számú néprajzi anyagot is begyűjtöttek a lakosoktól.

Ilyenformán gond keletkezett a tárgyi emlékek elhelyezése, esetleges kiállítását illetően. Ebben az évben a Budaörs Fesztivál keretén belül Kisújfalu Önkormányzatának képviselői látogatást tettek a Budaörsi Heimat-múzeumban. Tulajdonképpen a budaörsi képviselőtestület ösztönzésére döntött úgy a kisújfalusi képviselőtestület, hogy hasonló jellegű emlékházat hoz létre a falu népi kultúrájának megmentése érdekében. Kapóra jött, hogy a műemlékvédelmi szakemberek (Dr. Sisa Béla és Dr. Vándor András) által rekonstruálható két kisújfalusi ház közül az egyiket éppen eladásra szánták. 2001 novemberében tehát az Önkormányzat a Budaörsi Önkormányzat pénzbeli segítségnyújtásával megvásárolta az 55. házszám alatti ingatlant. Az ingatlan egy majd fél hektáros beltelek, mint később kiderült a református templom után a község legöregebb lakóházáról van szó. Az ingatlannal együtt a lakóház jelentős számú ingóságát is sikerült megmenteni. Az istállók, melléképületek szinte változtatás nélkül mutathatók be a mai napon is.

Mivel a faluház műemlékké nyilvánítása nehézkesnek bizonyult, s nem is lett volna szerencsés, főleg a későbbi munkálatok hivatal-függősége miatt, így nyilvántartásba nem vétetett, de szabadon megkezdődhettek a felújítási munkálatok.

Az ingatlan rekonstrukciós munkálatai a fent nevezett két szakember javaslatai alapján kezdődtek 2002-ben a helyi kőművesmester, Fűri Imre vezetése alatt. Kezdetben a három első szoba rendbetétele volt a cél, de mindjárt a kezdet kezdetén lelassultak a munkálatok, mert az első, ún. „tisztaszoba“ mindenki által fehérnek hitt falrétegei alatt színes falfestmények kerültek elő. A kutatásra a magyarországi „Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ – Szakrestaurálási Osztályának székesfehérvári illetőségű szakembere, Lángi József lett felkérve. Idézés az ő munkanaplójából: „A ház feltehetőleg a XIX. században épült, amelynek volt egy XIX. század végére, XX. század első felére datálható jelentős átalakítása. Eredetileg a falait csak fehérre meszelték, de a századfordulós felújítás idején az első szoba dekoratív sablonált díszítőfestést kapott, amely a paraszti lakáskultúrában megjelenő polgárias ízlésvilág, igény jellegzetes alkotása. A konyhában és a hátsó szobában viszont nem találtunk hasonló jellegű dekorációt, ott továbbra is fehérre meszelték a falakat. A „tisztaszoba“ kifestése előtt a nyílászárókat kicserélték. Ezek az ablakok, ajtók jó színvonalú asztalosmunkák, amelynek eredeti vasalatai is nagyrészt megmaradtak. Színezésük is megfogható a jelenlegi sárgás és fehér mázolás alatt. Eredetileg olajban tört barna porfestékkel sötétbarnára festették felületüket, amely szintén a polgári lakáskultúrából szűrődik át. Ekkor ugyanis a falak dekoratív sablonfestése mellett sötétbarna faerezetű festést kaptak a nyílászárók.“

A szakszerű munka által olyan jellegzetes századfordulós eredeti falfestés került napvilágra, amely talán csak ezen az egy helyen található meg a faluban.

„A szoba mennyezetén tört fehér alapszínen csak egy sablonált, élénk színezésű rozetta került elő. A falakon sajnos sokkal rosszabb állapotú a dekoráció, mert a nedves falak átmeszelése előtt a javítások során az enyves technikájú díszítőfestést erősen megkaparták. Lábazatain pedig már a most folyó munkáknál vakolatcserére került sor. Legjobb állapotban a konyhával közös falon került felszínre a korai réteg. Itt a falakat sötétlila alapon, világoskék mustrák díszítik. Felette egy indás, zöld leveles fríz futott körbe a holker alatt. Ezen a felületen tehát pontosan felmérhető és rekonstruálható a díszítőfestés. Felette is találunk egy jóval egyszerűbb ornamentális festést, de töredékessége miatt ez már csak elvben rekonstruálható. Itt feltehetőleg egy homogén színezésű falmezőt zártak le egy margarétás frízzel.“

Az első szoba feltárt falfestményeit anyagi lehetőségeink szűkében csak részben rekonstruálhattuk. A helyreállítást a motívumok sablonjának levétele után Felényi Péter budafoki festőművész végezte el Stocker Eszter segédlete mellett a nyár folyamán.

A rekonstrukciós munkálatok során igazolást nyertek a községi krónika 1784. június 4-i tűzvészről szóló híradásai is, mivel a sokadik falréteg alatt előkerültek fekete, égett falrétegek is. S feltárási jegyzőkönyv „jelentős átalakítása“ is azt a tényt erősíti meg, hogy a tűzvészben leégett nádfedeles házak helyett a módosabb gazdák a nádfedelet zsindelyesre ill. cseréptetősre módosítottak. Ehhez viszont a ház magasságán kellett változtatniuk. Ezen átalakítások is jól kivehetők voltak.

A tisztaszoba jelenlegi berendezéseit részben az eredeti bútorok alkotják. Közöttük található tulipános ládát a budaörsi G. Horváth Erzsébet restaurátor varázsolta eredetivé. A szobában található férfi és női öltözék a századforduló (XX.) kisújfalusi vőlegény – és menyasszony viseletet ábrázolja. Jellegzetes a sötét, Kisújfalun kimondottan a fekete (de barna is előfordult), menyasszonyi ruha. A sötét ruhához viszont meglehetősen színes, virágokkal díszített menyasszonyi koszorú járult.

A falikép viszont már a múlt század harmincas éveinek esküvői viseletét mutatja (a képen a Makk Hetes vendéglő tulajdonosa, Csanda János és felesége Balla Etel látható).

A helyreállítási munkálatok során eredeti helyére került a XIX. században még igen, a XX.-ban már nem használt tisztaszobai kemence, amit a konyhából fűtöttek, a szobában csak a meleget árasztotta.

A munkálatokkal a 2004-es évben készült el a kivitelező. Ekkorra elkészült a Községi udvar másik látványossága is, a szabadtéri színpad. Az építmény a szőgyéni Smidt Tamás építész tervei alapján készült, a kivitelező Smidt Róbert volt. A színpad nádfedelét a kisújfalusi Juhász család – nádfeldolgozó üzemének munkásai végezték. A Szabadtéri színpad felavatására 2004. augusztus 20-án került sor, melyen Tóth Zoltán és Martin Pado a magyar és a szlovák belügyminisztérium államtitkárai vettek részt.

 

Gulyás Lajos emlékszoba

 

Gulyás Lajos református lelkész, akit 1957. december 31-én végeztek ki. A magyarországi református lelkészi karból 1956 kapcsán az egyetlen kivégzett lelkész Kisújfalu-i volt.

1918. február 4-én ebben a házban született Gulyás Lajos és Kovács Erzsébet második gyermekeként. Édesapjának 25 hold földje volt, a magyar időben a község bírája, és erős református családként részt vállaltak az egyház és a falu életében is. Mindezeket az 1957-es győri perben sűrűn fel is emlegették. A „kulák“ származás és klerikális neveltetés is veszélyes volt a társadalomra nézve.

A helyi elemi iskolák befejezése után az érsekújvári reálgimnáziumban tanul, ahol 1937-ben érettségizik.

Az érsekújvári érettségi után a losonci teológián kezdte el tanulmányait, majd annak bezárása után Pápán folytatta tovább a teológiát, ahonnan hitben, lélekben, tudományokban, hazafias érzésben megerősödve indul el a lelkipásztori pályán.

Szolgálatát Felsőgelléren kezdi, majd Balatonszepezden, s 1948-tól Levél községbe helyezik át. Felesége Puskás Gabriella, tanítónőként dolgozik a helyi iskolában. Három leánygyermekük születik.

Korán bekapcsolódik a politikai életbe is. Természetéből és egyinéségéből adódóan – lelkipásztori szolgálata mellett – látva kora kihívásait – nem tud csendben megülni, tele van tenniakarással, s igazságérzete nem engedi, hogy ne szóljon, ha kell. A Kisgazdapártnak országgyűlési képviselője. A nyilas uralom idején is volt bátorsága szót emelni, ezért börtönt szenvedett, de a Rákosi korszak alatt is többször meghurcolták. Jól látta, hogy a gonosz, az gonosz, ha a jobb oldalon áll, ha a bal oldalon áll, akkor is.

1956. október 22-23. – a világot ismét bejárta a hír – Magyarországon történelmi események vették kezdetüket, a magyarok szabadok akarnak lenni, le akarják rázni elnyomóik igáját...

Gulyás Lajos éppen Kisújfalun tartózkodott, amikor értesült a rádióból a magyaországi történésekről – övéinek ezt mondja: Nekem ott a helyem, – azonnal csomagol és visszautazik Levélre. 1956. október 26-án Mosonmagyaróvárott egy diákokból, munkásokból és értelmiségiekből álló tömeg nemzeti színű zászlókkal az oroszok távozását és független Magyarországot követelve a helyi határőrlaktanya elé vonul. Déli 12 óra van. „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar“, – éneklik, amikor sortűz dördül el egyszer, majd kézigránát és sortűz másodszor – a már menekülő emberek közé. Több mint száz halott és több mint 200 sebesült marad a földön. Gulyás Lajos délután két órakor értesül erről, kerékpárra ül, és Óvárra megy. Mire odaér, már hatalmas tömeg verődik össze, aki meg akarja rohamozni a laktanyát. Gulyás Lajos óva inti őket ettől, tartva a vérfürdő folytatásától, s bízva abban, hogy a rendőrség képes lesz uralni a helyzetet. Nemsokára megérkeznek a győri katonák és nemzetőrök, akik elfoglalják a kaszárnyát. Amikor kivezetik az elfogott tiszteket, az őrizetet nem tudják teljesíteni a feldühödött tömeg miatt, így a tiszteket a tömeg meglincseli. Ebben a helyzetben, óriási kockázatot vállalva, de lelkészi hivatást gyakorolva, Gulyás Lajos megpróbálja a szinte önkívületi állapotban lévő embereket megállítani: Ne üsd! – kiáltozza – Ne váljatok ti is gyilkosokká! Az egyik ávós tisztet a csodával határos módon sikerül megmenteni. Ez adta az alapját annak, hogy 1957-ben három teljesen ártatlan értelmiségit felbujtással vádolva halálra ítéljenek és kivégezzenek. 1957. december 21-én zárt tárgyaláson a fellebviteli bíróság ugyan felmenti a gyilkosságra való felbujtás vádja alól, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének, s hazaárulásnak vádja alól azonban nem, ezért halálra ítélik. Kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök is elutasítja. Az ítéletet a győri börtön udvarán 1957. szilveszterének hajnalán hajtják végre. 1989-ben Kisújfalun a falu lakossága és a református egyházkösség a helyi temetőben kopjafát állított emlékére. 1990. március 29-én a Győri Megyei Bíróság az 1957-es ítéletet semmisé nyilvánítja. Újratemetése 2005-ben, amikor szülőháza Kisújfalu Faluháza lett – az önkormányzat Gulyás Lajos emlékszobát rendez be – „aki igaz ügyért halt meg egyházunk és nemzetünk hű fiaként“.